Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kaszás Attila: Ő

2009.02.21

 

Ő, ezernyi vonzó változás,

mindennap új és újra más,

érte a kárhozat se túl nagy büntetés,

már nem bánom álom vagy való,

nem tudom szégyen-e, de jó,

akiről minden szó kevés,

igaz ő vagy tévedés.

Ő nekem nappal és az éj,

Gyönyörű bűnös szenvedély,

Gyötrelmes boldogság a perc, míg átölel.

Ő, százarcú édes szerelem,

De minden arcát szeretem,

Ha nincs velem, ha nincs közel

Vele az élet múlik el.

 

Rég azt hittem vége már,

A tűz kihunyt, szomorú társnak itt maradt a múlt,

De eljött és szép lett tőle a világ.

Tűz száguldott újra ereimen át,

Legyőzni mint rég tenger viharát,

Mert visszatért az ifjúság.

Így köszönöm Istennek, hogy él,

Mit bánom mellette mi ér,

Pokol vagy ég, bánat vagy csók és szerelem.

 

Ő, susogó hangja megható,

Ha bánt is imádnivaló,

Lehet a sorsom végzetem,

de amíg élek szeretem.