Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Útravaló a gyerekneveléshez- Levél lányomnak 2.

2008.03.14

Útravalóul leírom, mielőtt én is elfelejtem tanácsaimat neked arra az esetre, ha gyermeket vállalnál, és én már nem lennék melletted, hogy segítsek, ha kell:)

 

 

 

1. Ne vállalj gyermeket addig, amíg úgy érzed, hogy a vele töltött idő áldozat. Döntsd el mit szeretnél karriert vagy gyereket. Lehet mind a kettőt is persze, de azt a gyermeked sínyli meg. Igaz csak felnőtt korában jön majd ki rajta ennek hatása.. Ezt tedd mérlegre. Anyagilag soha nem lesz olyan a helyzeted, hogy most jó, vállalom, mindig lesz még valami, amit meg akarnál venni, stb.... De a legfontosabb az IDŐ, amit rászánsz a gyermekedre!

 

 

 

2. Te tanítod meg szeretni a gyermekedet! Az első 6 hónapban, illetve az első 6 évben eldöntöd a sorsát, az emberekkel való kapcsolatának alapjai a tőled tanult minta szerint határozódnak meg . Tanítsd meg szeretni, olyan kevés ember tud igazán szeretni....legyen eggyel több, akinek ez sikerülhet, legalábbis add meg neki erre az esélyt.

 

 

 

3. Tudom azt írják és mondják, hogy ne vedd fel, ha sír, 3 óránként etesd stb...Szarni rájuk! Nem azért szülsz gyermeket, hogy bottal piszkáld. Meggyőződésem, ha minden gyermeket megdajkálna, simogatna az anyja akkor, mikor az igényli kevesebb drogos, gyilkos és félresiklott életű ember élne a Földön. Nagy a felelősséged, és senki sem tökéletes, de hallgass az ösztöneidre! Ringasd, dajkáld akkor, amikor érzed, ezt kéri tőled!

 

 

 

4. Azt mondják nevelni kell a gyereket, szigorú szeretet stb...Szarni rájuk! Szeresd tiszta szívből és mutasd is ki neki! Ő nem egy játszópajtás az élet nagy színházában! Feltétel nélkül szeresd! Ha hozzá sem tudsz őszinte lenni, akkor kihez lennél az ebben a búval baszott világban? Bármi lesz is vele és belőle az életben támogasd!

 

 

 

Én ezen elveim alapján próbállak meg felnevelni, aztán majd meglátjuk hol rontom el....Mert senki sem tökéletes, én meg pláne nem vagyok az. Soha semmit nem csináltam még jól ebben az életben, megfogadtam, hogy ezt az egy dolgot megpróbálom a tőlem telhető módon, szívből lélekből végigcsinálni.... Majd te eldöntöd, ha felnőttél mennyire sikerült ez nekem és mennyire nem. Tanulj majd a hibáimból és azt ne kövesd el a gyermekdnél. Talán ez a legtöbb, amit tehetünk, csiszoljuk az anyánktól kapott módszereket és azt adjuk tovább.

 

 

 
Amit nem mondtak el nekem a gyerekvállalásról, mert nem adnak a kórházban a pici mellé használati utasítást:
 
 
 

1. Ne aggódj a súlyod miatt a terhességed alatt. De a cukorbetegség kialakulásának lehetősége miatt ne zabálj sok édességet és szénhidrátdús ételt. (Megjegyzem 16 kg-t szedtem fel amíg vártalak, születésed után 3 nappal 11 kg már lement ebből....Az más tészta, hogy szoptatás miatt nem fogyókúráztam fél éves korodig és visszajött 3 kg....de majd leadom, vagy nem...:DD) De akkor se aggódj miatta. Egy nő egyébként is egész életében fogyókúrázik, amúgy unatkozna:)

 

 

 

2. Döntsd el, szoptatni akarsz vagy az alakod akarod visszanyerni rövid időn belül. Drasztikus fogyókúra mellett ugyanis megmérgezed a gyermekedet, ha mellette szoptatod is. Mert a 9 hónap alatt felszedett zsír raktározza el elsődlegesen azt a rengeteg méreganyagot, tartósítószert, adalékanyagokat, egyéb a szervezetedbe kerülő vegyi anyagok egy részét, amit megettél, belélegeztél. Másodsorban a méhlepény szűri ezeket, így védve a magzatot. Az anyatejnél nincs szűrő, minden átmegy, amit megeszel. A ledolgozott zsírból túl gyorsan kerülnek ezek a méreganyagok az anyatejbe, és így az nem áldásos táplálék, hanem folyékony méreggé válik. Tehát mérlegelj, mielőtt fogyózol. Sportolni is csak óvatosan sportolj, mert az izmokban termelődőd tejsav egy az egyben átmegy az anyatejbe és elrontja annak ízét, ezzel akár elveheted a szopizástól a pici kedvét is.

 

 

 

3. Az első 2-3 hét borzalmasan nehéz. A gyermek csodálatos eszik, alszik és eszik, majd megint alszik. De te nem alszol:) Ősi ösztön ébred enned, ha a pici moccan, vagy nagyobbat sóhajt, te máris ébren vagy. Szerintem ez soha nem múlik el igazán. De megszokod.

 

 

 

4. Akárhogy is alakul, ne szégyellj  segítséget kérni a családtól! Ne legyen lelkiismeret furdalásod, ha néhanapján egy-egy órákig tartó hasfájósság vagy puszta hiszti miatt kialakult sírás-rívás után bemész a fürdőszobába, magadra zárod az ajtót és bőgsz , vagy elveszted a türelmed kimész és ordítasz egyet. Rá fogsz jönni, hogy 5-10 perc után visszatér a türelmed és bírod még cérnával 1-2 órán át, aztán majd megint menj ki ordítani vagy bőgni, de a picur ne érezze rajtad, hogy mennyire türelmetlen lettél. Egyébként is ilyenkor legjobb az apja kezébe nyomni, ő is élvezze az apaságot, és ott vannak a nagyszülei is, terhelheted őket nyugodtan:D Nem kell mindent egyedül megoldanod!

 

 

 

Azt hiszem ennyi. Nincs két egyforma terhesség, mint ahogy nincs két egyforma gyermek sem.

 

 

 

Ui.: Még valami így előlegbe! Ha bármi bajod van az életben, bámi fáj és bárki bánt, és egyedül érzed magad, akkor ne felejtsd el, hogy van egy anyád , akire bármikor számíthatsz,

bármiben. Még ha drogoznál, gyilkolnál, lopnál, csalnál, akkor is az én gyerekem vagy, ne felejtsd el, mindig számíthatsz rám.! Azért vagyok. OK?:)

 

 

Csókol:

 

                                                      Anyád