Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A tejelés és szoptatás kálváriája

2008.01.25
A szoptatáshoz Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak című könyve alapján csak egy tanácsom van NE ESS PÁNIKBA! és persze úgyis bepánikolsz.:D
 
Fekszel a figyelőben hanyatt és nem mozdulhatsz 24 órán keresztül. 3 óránként hozzák a piciket szoptatni. Ha nem lóg a melled a hónod alá és a nővér nem segít mellre helyezni a picit, akkor nagy szarban vagy a szoptatást illetően, ami pszichésen sem jótékony hatású a későbbiekben. Próbálod magadhoz húzni a puha, bömbölő selymes kis csomagot , hátha rákap a cicire, természetesen nem megy neki. Ügyetlenkedtek egy ideig, ha oldalra fordulsz fáj, így reggelre 3 szoptatási kísérlet után arra ébredsz, hogy a melled tele van véraláfutásokkal mindenhol, csak a célt nem találtátok el:D
 
Igyanak sokat! - mondja a nővér és elérhetetlen távolságban leteszi a teás kannát. Én sem érem el fekvő helyzetben, a szobatársam sem. Tornázni kezdünk, karjainkkal kinyújtva egyszere próbáljuk becserkészni a kannát, sikertelenül...feladom és elalszom. Reggelre a szobatársam diadalittasan néz rám, sikerült innia, mondom elérted a teát? Nem, hozattam be magamnak üdítőt a férjemmel mondja...és röhögni kezdünk:)
 
Másnap reggel...Egyenek! mondja a nővér és leteszi a tálcákat elérhetetlen távolságba mind a kettőnktől. Mi a kaja?- kérdi a társam... tornázni kezdek, kisujjam hegye beleér a tányérba, ragacsos nedves valami, megnyalom...Kompót - közlöm szárazon...Finom? -kérdi ..ÁÁ annyira nem,- felelem ...Akkor jó - jön a válasz és megint röhög a szoba...
 
Vita a nővérrel, hogy értse meg már hét órakor megkaptam az oxitocin injekciómat, és még csak fél kilenc van! De csak jön a tűvel a kezében és erősködik "Nem, nem kedvesem! Tudom, hogy fájdalmat okoz az injekció, és maguk mindig kitalálnak valamit, de ezt most be kell adnom, ki van írva." Mondom, értse már meg nem nekem kellene most megkapni, hanem az azonos keresztnevű szobatársamnak. "Ne erősködjön már!" mondja és belémvágja a második dózist...Gondolom magamban 'nyád...és az oxitocin által okozott fájdalmas hullámok közepette próbálom élvezni a picivel azt az egy órát, amíg velem lehet. Jön a nővér 10 perc múlva, hogy 'mea culpa', tényleg nem nekem kellett volna kapnom a szurit...röhög a szoba, szakadnak a varratok, ahogy röhögünk kínúnkban saját nyomorúságunkon...illetve mindenki az én nyomorúságomon...:)
 
Felkelhetek! Heuréka! és ezzel a lendülettel le is szédülök az ágyszéléről, ahova a nővér kiültetett. A másik ágyon fekvő friss császáros "kolléganő"" "felpattan" és elkap mielőtt lezuhannék a földre. Tompán hallom a szobatársak hangját a jól vagy? Itt vagy még köztünk? kérdésekre. Erőt veszek magamon, a többiek közben visszatámogatják az ágyára megmentőmet, aki szintén hasonló állapotban van, mint én. "Vert visz veretlent" és megint röhög a szoba:)
 
Jön a nővér és felteszi a 10 milliós kérdést: Volt már széklete? Segítségkérőn nézek a közönségre, majd eszembe jut, hogy telefonos segítséget is kérhetnék, aztán nagy nehezen kinyögöm, hogy "nem....de lassan már 3 napja nem ettem és ki is mostak..." Az mindegy itt a szirup meg kell inni! - kérlelhetetlen. Engedelmesen megiszom és 5 perc múlva "rohanok" a WC-re. Hozzák a picit szoptatni, 10 percenként ott kell hagynom, mert a szükség nagy úr...nesze neked meghitt együttlét....a szoba röhög, megint az én nyomorúságomon és velük nevetek én is.
 
3. nap. Kezdődik a verseny, a ki mennyit tejelt kategóriában, mindenki 60 ml-nél tart, enyém gyereknek nem mérhető a fogyasztása. "nem fog menni,. kicsi a melled, max. 80 ml-ket tudsz belőle kipréselni" mondja a szoba díjnyertes tejelője és a hátára dobja hatalmas melleit, majd bejelenti, hogy 160 ml evett a picije. Keserű gratuláció és elismerés részemről és agyalás a módszereken, hogy szerezhetnék egy harmadik mellet. 4. nap 60 ml-t evett a pici a többit pótoltuk neki mondja az eredményhirdető nővér. Öröm és kétségbeesés, majd pótolni kell otthon szól az utasítás a szakemberektől.
 
5. nap végre jóllakottan fordul le rólam babócám.:D Tápszert írnak fel a 7. nap, pótoljak mondják és hazaengednek.
 
Ülünk a kocsiban nézem a picit és az jár a fejemben, ennek nem így kellett volna lennie....
 
 Hazajöttünk, a második éjszaka a kicsi vért hányt, beterítette vele a franciaágyat, a ruhája az ágynemű mindenütt vérfoltos volt. Az első sokk hatás után, rájöttünk nem az ő vére, hanem az enyém... Jött a gondolat én abba is hagyom ezennel a szoptatást, nem akarom, ezt még egyszer átélni ...de folytattam. Szoptattam és pótoltam tápszerrel a hiányt. Megküzdöttem a védőnő szánakozó pillantásával, hogy ez nem sokáig fog így menni. Erre még rátett a döbbenet, hogy a környezetemben csak csodálatos, három   mellű, naponta több litert tejelő asszonyok élnek, akik akár érettségiig képesek szoptatni :D
 
Hosszú önmarcangolás során rájöttem, hogy attól nem vagyok rosszabb anya, mint ők, mert nem tudok annyit tejelni:) A pszichológusok azt mondják nem alakul ki kötődés az anya és a gyereke között, ha nem szoptat...
 
Kötődés utálom ezt a szót. Nem értem, miért nem használják helyette azt, hogy szeretet? Én egy csepp anyatejet nem kaptam anno mégis szeretem az anyámat. Ha az, hogy szeretni fogjuk-e egymást egy életen át a gyerekemmel azon múlik hajlandó-e bekapni azt a bőrdarabot, ami a mellkasomon lóg, akkor a fene megette az egészet:)
 
Ezen gondolatokkal megerősítve pszichés retardáltságomat valahogy átvészeltünk 2,5 hónapot. Akkor jött a szopizási sztrájk és ennek hatására egymásra találtunk a fejőgéppel. Ma már, mint egymásnál jól bevált régi szeretőt szorítom keblemre hajnalok hajnalán és kitartunk egymás mellett legalább napi hatszor :D Babócám már nem vesz a szájára...mondjuk igaza van, megértem, ugyanis elsettenkedtem a tükörig és a látvány alapján állítom, még bottal sem piszkálnám meg magam, nemhogy szájjal :D
 
Így aztán letérdepelek, és ezennel feloldozom magam a szoptatás nyűge alól! Mert a cél, hogy anyatejet kapjon, amennyi csak van. Az nincs megírva sehol, hogy alacsonyabb lesz az IQ szintje ha nem zacskóból issza meg! :D Ez is mekkora baromság, a szoptatás mellett érvelők egyik vesszőparipája az volt, hogy akit nem szoptatnak, tápszeren nő fel, annak alacsony marad az IQ szintje. Állítólag egyetemisták között készítettek felmérést, hogy kit szoptattak és kit nem. 95%-uk azt mondta szoptatták. Ezt én cáfolom, egy csepp anyatejet nem ittam soha életemben- kivéve a sajátomat, mert azt mindig megkóstolom, mielőtt a picit megkínálnám vele, és nem érzem, hogy nőtt volna tőle az IQ szintem :D Szóval nem kaptam anyatejet, csak tápszert és 2 hónapos koromban már tehéntejjel és babapiskótával tömtek, az IQ szintem különböző tesztek mérései alapján hihetetlen módon 126-130 között tendál, és két diplomám is van...igaz törölhetem velük a seggemet:DD
 
De ha nem kap elég anyatejet, akkor rám fog hasonlítani....ezt nem akarom, azt hiszem jobb, ha most elhúzok fejni:)