Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Zarándokút a siralomvölgy közepébe

2010.05.18

Az embernek nem lenne szabad felnőnie. Egész életében elkíséri az az érzés, hogy angyali csecsemőként érkezett és hiábavaló angyali mivoltával sem tudta jobbá tenni a világot, mert mire 20 éves lesz már régen letördelték a szárnyait.

Merengek a múlton, gyermekem fejlődésének minden egyes lépőcséjénél átélem újra a sajátomét is. Az eltelt 3 évben anyám és apám  bírájaként  megundorodtam tőlük. Felfedezem anyám jól elrejtett átkait életem minden jelentősebb  állomásánál. A gyermeki szeretet teljes kisajátítása a "csak engem szeress" felszólítása után, a "ne bízz senkiben, barátság nincs és soha nem is lehet barátod rajtam kívűl, a soha ne menj férjhez!!!!" felszólítás után az esküvőm legszebb pillanatában elsuttogott átka viszhangzik életem minden órájában a te se legyél boldogabb házasságban, mint én voltam és a soha ne szülj gyereket átkáig.

Sokat dolgoztam rajta, amíg bízni tudtam másokban, amíg lettek barátaim, férjem és gyerekem. Soha nem fogja feldolgozni, hogy életemet nem enegedem irányítani neki. Mikor a férjem megcsal és kihasználva a helyzetet rohan az éjszaka közepén, és szugerálja, hogy váljak el tőle azonnal. Másnap már diktátorként akarja irányítani az életemet, ha tehetné betuszkolna egy általa megfelelőnek titulált pasi ágyába....

Az apám a szintén jó firma, aki teljesen elfordul tőlem és az unokájától annak születésekor. Rá betűt se  érdemes többet vesztegetni.

Igazi mérgező szülők ők, akiknek nevelési hatását nem tudom vagy csak magammal keményen birkózva nehezen leküzdeni. Fogalmam sincs miért bújtak ezek egy ágyba annak idején, ha már bújtak miért nem védekeztek, miért kényszerítették magukat egy boldogtalan házasságba, amely anyám hűtlenkedései miatt válással végződött.

Merengek a múlton, számba veszem a kit szerettem valaha igazán és van-e olyan ember, aki engem igazán szeretett, azaz elfogadott úgy és annak, ami és amilyen vagyok? Talán a nagyanyám, akit elég korán, 8 évesen elvesztettem. A többiek egy rossz házasság margójára írták nevüket, szeretetük megszerzésért vívott sikertelen gyermeki harcom kudarcai alatt lettem felnőtt 35 évesen.

Sokszor gondolok arra, amit éreztem is 30 éves koromban, hogy most kellene meghalni és befejezni a műsort, mert innen már csak lefelé mehetek.

De ilyenkor arra gondolok, hogy akkor nem ismertem volna meg  a lányom képében földreszállt angyalt, akinek szárnyait én kezdem tördösni, minden egyes alkalommal, amikor a társadalmi normák iratlan szabályai szerint próbálom nevelni.

Tudnod kell utólag, hogy minden egyes pihécske, amit miattam vesztesz el szárnyaidból nekem jobban fáj és hiányuk  szomorú sötétséggel tölti el lelkemet.

...